Az üzleti alkalmazásokra valószínűleg kijelenthető, hogy általában lassabban avulnak el, mint az őket kiszolgáló hardver. Ennek következtében persze tipikusan néhány évente bővíteni kell, vagy akár le is kell cserélni alattuk a szervert. Ennek pedig licencelési vonzata is lehet.
A triviális példa, ha a szoftvert (vagy netán csak az alatta lévő adatbáziskezelőt) processzor alapon licenceljük, és változik a processzorszám. Talán kevésbé triviális, ha a processzorszám nem változik, de egy erősebb , esetleg több magos processzor kerül az alkalmazás alá. Bizonyos licenckonstrukciók (pl. az Oracle, az IBM, vagy a HP egyes konstrukciói) ugyanis nem a processzorok száma, hanem valamilyen módon a processzorok számítási kapacitása alapján számolják a szükséges licencmennyiséget.
Akkor sem lehetünk teljesen nyugodtak, ha látszólag hardverfüggetlen licencelési metrikát választottunk. Jó példa erre az Oracle Database Enterprise Edition termék felhasználó (NUP) alapú licencelése. Itt ugyanis a processzorszám növekedése miatt emelkedik a minimálisan megvásárolandó NUP licencek száma is.
