Azon túl, hogy az alkoholt fogyasztó ember pár pohár után beszédesebbé válhat, a sör és szólásszabadság között nehezen találunk mély, tudományos összefüggést. Valószínűleg mind a trappista szerzetesek, mind az alkotmányjogászok fenntartással kezelnék ennek lehetőségét, azonban bármilyen furcsának tűnik is elsőre, a kapcsolat a szoftverek világában létezik. A gondolat, miszerint a free software elnevezésben a „free” jelző nem az ingyenességre, hanem a szabadságra utal, és annak használatakor a „free speech”-re és nem a „free beer”-re kell gondolnunk, a szabad szoftver mozgalom atyjaként emlegetett Richard Stallman hasonlata alapján széles körben elterjedt. E „szabadság” kifejezése a szoftverfelhasználás engedélyezésére új modellt formált, és egyúttal a szellemi közkincs gyarapításának eszközévé vált.
A közkincs reneszánsza
A szellemi alkotások jogában egyre nagyobb figyelem összpontosul a közkincs témájára. A szellemi tulajdonjog kiterjedése a közkincs csökkenését eredményezi, ami ilyenformán – ahogy azt a rá irányuló tudományos és közéleti érdeklődés is mutatja – a közkincs felértékelődéséhez vezet. ?A korábbi negatív, statikus, passzív szemlélet helyett, amely a közkincset „szellemi tömegsírként”, csak egy negatívummal, a szellemi tulajdonjogok hiányával jellemezhető, elavult, poros-penészes könyvraktárak polcain elfekvő maradványként kezelte, most megjelentek és túlnyomóvá váltak a pozitív, proaktív megközelítések. Ezek a közkincset ?szellemi aranybányának?, a szellemi tulajdon domináns és dinamikusan bővülő közösségi dimenziójának tekintik, és hasznosításra buzdítanak. Hangsúlyozzák, hogy a szellemi tulajdoni magánjogok oltalmának lejárta nem halál, hanem feltámadás, a digitalizálással új életet, az ubikvitás (mindenütt jelenlét), omnipresence új szintjét nyeri el a „tulajdon palackjából” kiszabadult szellem.
Dr. Telek Eszter vezető tanácsadónk cikke a az Infokommunikáció és jog folyóirat 40., októberi számában, vagy ide kattintva olvasható.
