A hatékony szoftvergazdálkodásnak alapvető feltétele, hogy szoftvervagyonunkat a változó infrastrukturális igényeknek megfelelően alakítsuk, hiszen egy felhasználó sem engedheti meg magának sem a felüllicenceltség luxusát, sem pedig az alullicenceltség kockázatát. Egyre több helyen olvasni napjainkban a használtszoftver-kereskedelem bővülő lehetőségeiről, a szigorú jogi korlátok felpuhulásáról, de vajon mennyiben tölthető ki valós gazdasági tartalommal a tágabb lehetőségeket engedő szabályozás, mennyire találkozik a kereslet a kínálattal és köthető meg az üzlet a felek érdekeinek megfelelően?
Egyedülálló kezdeményezés volt a német li-x GmbH honlapján tavaly indult online kereskedési felület, más néven használt szoftver tőzsde, amelynek célja egyértelműen a kereslet és a kínálat egymásra találásának elősegítése. Az online kereskedési felületen az érték- vagy árutőzsdéhez hasonló módon adhatják-vehetik használt szoftverlicenceiket a regisztrált intézményi ügyfelek, limitáras megbízásokat adva az eladni vagy megvásárolni kívánt kontingensekre. Az árat, mint minden tőzsdén, itt is a pillanatnyi kereslet és kínálat határozza meg. Miért is éri meg „tőzsdézni” régi licencekkel, milyen kockázatokkal kell szembenézniük és milyen előnyökre számíthatnak a szoftvervilág Wall Street-jének farkasai?
Bár a honlapot üzemeltető Li-x cég egyik legfőbb érve a felület használata mellett a kereslet és a kínálat közvetlen találkozása miatti közvetítői díj elmaradása, természetesen a szoftvertőzsdén sincs ingyen ebéd, valamennyi tranzakció után 12% jutalékot kell fizetnie az ügyfeleknek.
Mennyire kockázatos az online kereskedelem, milyen jogi vonzatokkal kell számolnia a tőzsdéző cégeknek?
Az Oracle vs. Usedsoft ügyben hozott ítélet enyhített a korábbi szabályozás szigorán azzal, hogy a mennyiségi licencek esetében is alkalmazta a jogkimerülés elvét; látni kell ugyanakkor, hogy bár a használt szoftver kereskedelem jogi megítélése felhasználói szemmel egyre kedvezőbb, a tényleges lehetőségeket a kereslet-kínálat, a felek közti bizalom és a piac mérete nagymértékben meghatározzák. Nem véletlen, hogy az első ilyen kezdeményezés a magyarnál lényegesen nagyobb német piacon jött létre, és jelenleg itt is kizárólag egyes Microsoft és Adobe termékek érhetők el.
Mi garantálhatja a tőzsdén vásárolt szoftverek jogtisztaságát?
A hagyományos érték- vagy árutőzsdén nincs szükség annak vizsgálatára, hogy az áruba bocsátani kívánt termék vagy pénzügyi eszköz legális forrásból származik-e, így a klíring ott az ügylet lezajlását követő elszámolási folyamatot jelenti. Más a helyzet a szoftverek esetében, ahol a termék forgalomképességének feltétele a legális eredet igazolása, így a klíringre itt az adásvétel előtt kerül sor. A szoftvertőzsdén a klíringfolyamat biztosítja a piacra kerülő tételek jogtisztaságát, amely az eladó által feltöltött licencdokumentáció alapos vizsgálatát és a jogosultság megállapítását jelenti. Az eladóknak három feltételnek kell megfelelniük: eladni kívánt szoftvereik licencei örökös licencek, azok az EU vagy Svájc területéről származnak, és azok használatával igazoltan felhagytak.
Ha másra nem is, információszerzés szempontjából mindenesetre jó támpontot jelenthetnek a szoftvertőzsdén megtekinthető árak, hiszen ? bár a használt eszközök értékelésének több módszere is ismert, de gyakorlati szempontból egy tényező feltétel nélkül irányadó: az aktuális piaci ár, amelyre vonatkozóan a tőzsde ? mint a kereslet-kínálat találkozásának színtere ? napra, sőt percre pontos információkkal szolgálhat.
A tőzsdéről további információk a computerwoche.de cikkében, illetve a li-x honlapján találhatók.
