Divatos téma a blokklánc (blockchain), bár legtöbben a kriptovalutákra, virtuális pénzre asszociálnak a kifejezés hallatán. Ez valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a technológia kialakulásakor először egyfajta ?elosztott főkönyvnek? vagy ?könyvelési hálózatnak? nevezett formában jelent meg a Bitcoin kapcsán.
E peer-to-peer protokoll lényege, hogy a hagyományos banki nyilvántartással szemben (ahol minden adatunk a bank kezében van), a blokkláncban ?elosztott adatbázisként? sok-sok felhasználónál (csomópont / node) megvan az információk (számlaszámok, számlaegyenlegek, tranzakciók stb.) másolata. Egy-egy digitális tranzakciót több csomópont is hitelesít, és az adatok a teljes hálózatban frissülnek. Minden lekönyvelt adatblokk láncszemként kapcsolódik az azt megelőző digitális tranzakció adatblokkjához, folyamatosan növekvő adatblokk-listát alkotva. Mindezekből adódóan a blokklánc ? a csomópontok (nyilvántartó helyek) nagy száma miatt ? gyakorlatilag lehetetlenné teszi az adatok utólagos (rosszindulatú) manipulálását, hamisítását.
Azonban a blokklánc nemcsak fintech területen használható ? bármilyen digitális tranzakciót hitelesíthet, minden olyan gazdasági / technológiai területen hasznos lehet, ahol történések egymás utániságát kell hitelt érdemlően, a hamisítás lehetőségét kizárva rögzíteni.
Egyéb területeken alkalmazott blokkláncok
Hamar felmerült az ötlet, hogy a használtautó-piac visszásságainak visszaszorítására is alkalmas lehet a blokklánc. Bár az autók szerviz előéletét (töréskár, kilométeróra-állás) tartalmazó országos adatbázisok már régebb óta léteznek, egy összeurópai szinten működő, blokkláncon alapuló nyilvántartás a számítások szerint szinte teljesen transzparenssé tehetné a rendszert, és megszüntetné a visszaéléseket.
Ugyanígy az ellátási láncok (logisztika, szállítmányozás, csomagküldés) területén is kifejezetten alkalmas a bizalmi légkör megerősítésére ha egy hálózatban a résztvevők közötti minden egyes tranzakció egy-egy digitálisan aláírt (hitelesített) blokkban tárolódik el, folyamatosan biztosítva a konszenzust a tranzakciók állapotát illetően.
Az egészségügyben is több területen alkalmazható a blokklánc. Használható a hamisított gyógyszerek elleni küzdelemben: blokklánc-technológiával biztosítható a vakcina-ellenőrző rendszerek működése, a gyógyszerellátási lánc ellenőrzése, vagy központosított helyett decentralizálttá tehető a betegek adatainak nyilvántartása, ahol maguk dönthetnek azok megosztásáról is egyes szolgáltatások igénybe vételekor, de akár blokklánc-alapú orvoskereső és -értékelő platform is létrehozható.
Blokklánc és SAM
Hasonlóképpen képbe került a blokklánc, mint lehetőség, a szoftverlicencelés ellenőrzése kapcsán is. A gyártók többféle módszert is alkalmaznak arra, hogy ellenőrizzék a szoftverhasználat jogszerűségét: licenckulcs a szoftvercsomagon, online kulcsérvényesítés, hardverhez kötött érvényesítés stb.
Persze az illegális használatban érdekelt felhasználók módszerei is folyamatosan fejlődtek: az egyszerű szoftver- és licenckulcs-másolástól a fake licenckulcs-hitelesítő szerverek felelállításán át az egyre ?trükkösebb? módszerekig.
Az intézményi felhasználók számára viszont egyre fontosabb szemponttá vált a jogi megfelelőség hitelt érdemlő igazolása minden területen, így a szoftverhasználatban is. Ugyanakkor az intézményi felhasználók számos gyártó esetében akkor is tudnak szoftvert telepíteni (szoftvert használni), ha nem áll rendelkezésükre megfelelő licenc, így akár akaratlanul is megvalósulhat illegális szoftverhasználat.
Egyértelmű tehát, hogy szükség van megbízható szoftverhasználat-igazoló rendszerre. A blokklánc alapú szoftvergazdálkodás a szoftverek életciklusának már bevált követésén alapul: két párhuzamos folyamat blokkjait szükséges láncba kapcsolni, hiszen a megfelelőség a szoftverek használata és a rendelkezésre álló licencek összevetésével állapítható meg. A két folyamat egységes blokklánc-rendszerbe kapcsolásával azonban az ebből fakadó jogszerűtlen szoftverhasználat is megelőzhető.
A technológia másik lehetséges felhasználási területe a használt szoftverek kereskedelme, avagy más néven a szoftver-újrahasznosítás. Ennek a speciális (és az Európai Bíróság 2012. évi precedens értékű ítélete alapján általánosan elfogadottá vált) szoftverkereskedelmi formának a sarokköve, hogy a licencek eredete folyamatosan, és legálisan igazolható legyen. A folyamat összetettsége (selejtezés előző felhasználónál, közvetítői felvásárlás, újraértékesítés, telepítés új felhasználónál) szinte ?kiált? olyan technológiai megoldásért, amely bizonyítani tudja a szoftverlicenc átruházásának teljes jogszerűségét.
Bár a blokklánc alkalmazása a szoftvergazdálkodás területén még egészen új koncepció, egyes gyártók és felhasználók már a gyakorlatban is próbálgatják a modell lehetőségeit.
