Szeptember közepén érzékenyítő tréningen vettünk részt az Egyetemes Tervezés Központban (ETIKK).
Rövid bemutatkozás, majd a kerekesszék, illetve a fehér bot helyes használatának prezentációja után a vállalkozó szelleműek a Lurdy Ház épületén belül és az utcán, valós élethelyzetben próbálhatták ki, milyen érzés bekötött szemmel sétálni a zajos Könyves Kálmán körút mellett, vagy kerekesszékben ülve átkelni a Mester utca villamossínjein és ? lesüllyesztett átkelő híján ? a villamosperon néhány centiméteres padkáin.
A vakon közlekedést többen csak külső szemlélőként figyelték, hogyan boldogulnak a bevállalósak. De volt olyan is, aki a teljes utat bekötött szemmel sétálta végig, természetesen látó kísérettel. A vállalkozó szelleműek egybehangzó véleménye szerint félelmetes érzés volt így sétálni, amint feltették a látásromlást vagy teljes vakságot imitáló szemüveget, teljesen elvesztették a térérzékelésüket.
A központba visszatérve átbeszéltük, ki mit élt át, mekkora nehézséget jelentett az akadályok leküzdése.
A kerekesszék ezúttal is nagyobb sikert aratott, elvégre a dodzsemet mindenki szereti, még ha az ?autózás? nehezített pályán történik, ráadásul kézzel hajtható változatban. A küszöbök, padkák, villamossínek, az emelkedők leküzdése okozta a legnagyobb nehézséget, illetve hogy határozottan, de okosan próbáljanak átjutni az akadályon, a nagy lendülettől ne boruljon fel a kerekesszék. Ezen kívül szokatlan élményt jelentett, hogy a székben ülve alacsonyabbról, egészen más perspektívából láthatták a körülöttük lévő környezetet.
Galériánkban rövid képes összefoglalót is adunk a tanulságos programról:
