Első pillantásra semmiben. Na jó, második pillantásra sem, semmiben? és igen, tudom, hogy aláásom a saját szavaimat ezzel.
A valóságban úgy tűnik, nincs bennük semmi közös, mert sok menedzsernek nincs a fő teljesítménymutatói között a költségoptimalizálás, ugyanúgy, ahogy nem választ olyan hobbit, ami 140-es pulzusszám mellett, 4-től 24 órát vesz igénybe, és évente legalább egy lábujjköröm elvesztésével, vagy éppen azzal jár, hogy éjszaka az erdőben találkozik egy medvével. (Egyébként ? ne tettesd magad halottnak, mert a medve tetemevő állat.)
Számomra a kettő sokban hasonlít, meg is mondom miért. Kezdem a hosszútávfutással.
Tisztán él bennem az emlék, mikor az első hegyi futásom során találkoztam egy ultramaraton futóval. (?Touch Omu Peak? ? 14 km, 1000 d+, ?denivélé positif? azaz, hogy adott távolságon belül, mennyit haladsz felfelé.) A verseny a teljes diszkomfort és a totális élvezet furcsa keveréke volt számomra, de a tény, hogy a futó, akiről írok, egy évvel korábban, 1000 km-es távolságot futott 4500 d+ mellett, nagy hatással volt rám. Emlékszem, azt mondtam magamnak, a génjeiben lehet a titok, csak bizonyos emberek képesek ilyesmire.
Általában az emberek azért választják a futást, hogy fejlesszék fizikai és mentális erőnlétüket. Számomra az volt a kérdés, hogy képes vagyok-e lefutni ekkora távot ebben az életben, vagy várnom kell a következőig, és fiatalon elkezdeni a felkészülést. Látni akartam, hogy tényleg csak emberek egy kis csoportja képes olyan megterhelésnek kitenni a szervezetét, hogy 42.195 km-t fusson egyhuzamban, vagy ultrafutóként 50 km+ legyen a teljesítménye.
De visszatérve az optimalizációra, akár egy kört tudsz futni a Herăstrău-tó körül (kb. 6 km), vagy végig csinálsz egy 2,5 órás szubmaratont, a tested többé nem a régi, még ha ugyanazokból a forrásokból táplálkozik is. A tréning alatt a szervezet behatóan optimalizálja belső folyamatait. Korábban nem tudtál csak 1 km-t futni és kimerültél, meg kellett állnod. Különböző metrikákkal lehet ezeket a változásokat mérni, mint a VO2 Max, vagy LT szintek, de a lényeg, hogy ugyanazokból az erőforrásból jobban gazdálkodik a szervezet, lehetővé téve, hogy tudatosan haladj, hosszú ideig.
Igen, fel kell hagynod bizonyos dolgokkal, mint a dohányzás, egészségtelen táplálkozás, alkohol (szinte látom magam előtt, ahogy néhány olvasó kétszer is meggondolja, hogy belefogjon-e), a hosszútávfutás a meghatározott erőforrások (oxigén, víz és tápanyagok) hatékony felhasználásáról szól.
A színfalak mögött folyamatos harc van az agy ? ami meg akarja állítani az erőforrások intenzív felhasználását (mivel nem vagy veszélyben, szükségtelennek tekinti ezt az igénybevételt) ?, és tested három része között: izomszövet, légző szervek és vérkeringés, melyek a legtöbbet használnák fel a rendelkezésre álló erőforrásokból, hogy gyorsabban és tovább tudj futni.
A tréning mellett a technika is nagyon fontos. Sok futó próbálja a jó technikát magától megtanulni, így rossz szokásokat alakít ki, melyeknek hosszútávú hatása van. Ez az a pillanat, amikor szakértőre van szükségük. Know-how transzfer olyan szakértőktől, akik egész életükben futással foglalkoztak, és képesek rá, hogy sérülés nélkül és hatékonyan hajtsák végre az edzéseket.
Gyakorlatilag ez az, ami egy cégben is történik a szoftverköltségek optimalizálása során. Kontraproduktívvá válhat, mikor egyedül próbálod megoldani, azokat a helyzeteket, amikben nincs igazán gyakorlatod, ilyenkor érdemes szakértővel konzultálni, és kihasználni, hogy van, aki rendelkezik mély, szektorális tudással. Ugyanúgy, mint a hosszútávfutás, ez is a hatékonyságról szól.
Összefoglalva, ha segítségre van szükséged, fordulj a közösséghez, kérj tanácsot egy szakértőtől, aki segít neked egy jó alapot létrehozni, és ha nem is folyamatosan, de legalább időről-időre a gyakorlatodat fejleszteni, bármi legyen is a téma.
Akár sétálsz, futsz vagy költséget optimalizálsz, remélem, találkozunk a Kárpátokban, vagy a tárgyalótermekben.
