Tavaly februárban már szót ejtettünk róla, hogy a Windows Server 2008 operációs rendszer támogatási ciklusának 2020. januári megszűnése nemcsak egy közvetlen – üzemeltetési szempontú, de közvetett – licencelési vonzatú kockázatot is magával von, mégpedig az IBM licencfelhasználás vonatkozásában.
A gyártójuk által már nem támogatott technológiák az IBM gyakorlatának megfelelően EOS+180 napos türelmi idő elteltével kikerülnek az IBM részkapacitás feltételek hatálya alól. Vagyis: ha ilyen platformon használunk a szerver kapacitása alapján licencelődő IBM szoftvert, akkor kénytelenek vagyunk a futtató cluster teljes fizikai erőforrását licencelni. A Windows Server 2008 esetében annyiban volt speciális a helyzet, hogy a türelmi időszak a rendkívüli helyzetre tekintettel 2021 Q1 végéig, vagyis ez év március 31-ig tolódott ki.
Ahol alkalmazáskompatibilitási szempontból elengedhetetlen a régi operációs rendszer megtartása, ott – az IBM szerint legalábbis – extra licencdíjjal kell számolni akkor is, ha egyébként az ILMT (az IBM licencmérési eszköze) megfelelően riportol a szóban forgó szervereken, vagy ha Microsoft egyébként kiterjesztett támogatást biztosít a felhasználó részére.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ennek tudatában mennyire adhatunk hitelt az ILMT-nek? Miért elvárás egy felhasználó szervezettől, hogy kövesse a részkapacitás-kompatibilis technológiák listájának változásait? Valós segítség-e az ILMT nem kevés ráfordítást igénylő fenntartása a licencgazdálkodásban, vagy sokkal inkább egy öncélú kötelezettség, ami egyes esetekben pusztán a megfelelőség illúzióját adja a jóhiszemű felhasználónak?
