Belépve egy teljesen más világ fogadott, mint a kinti, Dózsa György úti forgatag. Kellemes hűs, egy pohár víz, a munka csendes „zaja” (aka klaviatúrakattogás) és mosolygós arcok a tárgyalóban, akik arra voltak kíváncsiak, hogy mi az, amit tudok, mi az, amivel a cég sikeréhez hozzá tudok járulni. Az indulás napja is zökkenőmentesen telt el. Számítógép pipa, programok letöltve és beállítva. Délutánra már be is telt a naptáram egy-két hétre előre tréningekkel, fejtágító beszélgetésekkel. A hőn áhított új kihívásokat megkaptam és végre, hosszú idő után elégedetten indultam reggel az új munkahelyemre. Biztos voltam abban, hogy jól döntöttem, és hogy az IPR-t választottam (vagy az IPR választott engem?).
Mosolygós arcok a tárgyalóban
Jól emlékszem arra a napra, amikor először érkeztem meg az IPR-hez az állásinterjúm miatt. Előtte egy volt kollégámat hívtam fel egy meghirdetett üres pozícióval kapcsolatban, mert az akkori munkahelyemen már nem éreztem magam komfortosan és új kihívásokra vágytam. Néhány telefonváltás után meg is beszéltük a mindenkinek megfelelő időpontot.
Nyár volt, rekkenő hőség, ing, hosszúnadrág, izzadó homlok. Fejemben a gondolatok cikáztak arról, hogy mit is fogok mondani, mit is csináltam eddig, milyen a szakmai előéletem. A gyomrom egy csomóban, nem is ettem semmit már előző nap este óta. Ez az az állapot, amikor általában az emberek sikeresen elrontják az állásinterjúikat.
Ez a kellemetlen izzadós, korgógyomros és izgulós állapot egészen addig tartott, amíg meg nem érkeztem az IPR akkori irodájába. A gyomrom továbbra is korgott, de belépve egy teljesen más világ fogadott, mint a kinti, Dózsa György úti forgatag. Kellemes hűs, egy pohár víz, a munka csendes „zaja” (aka klaviatúrakattogás) és mosolygós arcok a tárgyalóban, akik arra voltak kíváncsiak, hogy mi az, amit tudok, mi az, amivel a cég sikeréhez hozzá tudok járulni. Az első gondolatom az volt, hogy az IPR csapatát vérprofi kollégák alkotják, a második pedig hogy itt szeretnék dolgozni, a csapathoz akarok tartozni.
Zökkenőmentes indulás
Néhány napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egymás tenyerébe csapva aláírjuk az új munkaszerződésemet. Ebbe az irodába már nem tudtam visszatérni, mivel pont egy költözés kellős közepén indult el az IPR-es pályafutásom. Az indulás napja is zökkenőmentesen telt el. Számítógép pipa, programok letöltve és beállítva. Délutánra már be is telt a naptáram egy-két hétre előre tréningekkel, fejtágító beszélgetésekkel. A hőn áhított új kihívásokat megkaptam és végre, hosszú idő után elégedetten indultam reggel az új munkahelyemre. Biztos voltam abban, hogy jól döntöttem, és hogy az IPR-t választottam (vagy az IPR választott engem?).
Állandó és egyedi feladatok, audittámogatás, oktatás
Szerencsére az új tanulnivalók és a kihívások mennyisége az elmúlt három évben mit sem változtak. Az IPR a szoftvereszköz gazdálkodás legfontosabb és legelismertebb képviselője a magyar IT piacon. Az ehhez az iparághoz kapcsolódó tudás komplex, szerteágazó valamint folyamatosan változik és növekszik, ezért a kollégáknak muszáj ezeket a változásokat követni, fejlődni és tanulni, ha mindig naprakész információval felvértezve akarnak az ügyfeleink rendelkezésére állni.
A mindennapi munkánkba nemcsak a partnerek szoftvervagyonának nyilvántartása és karbantartása tartozik. A napi kvázi állandó feladatok mellé folyamatosan érkeznek licencelési és jogi kérdések, az egyes gyártók kompetenciagazdái pedig folyamatosan képzik magukat a változások tükrében. Gyártófüggetlen tanácsadóként auditokban segítjük ügyfeleinket. Oktatunk – a nagy sikerű IPR Licencakadémia immáron 11 éve fut és a sikerét a pandémia sem tudta megtörni, hiszen reagálva a kialakult szabályozásokra rendkívül gyorsan átállt és költözött a virtuális térbe, aminek köszönhetően már a nemzetközi porondon is megjelentünk a képzési anyagunkkal – és cikkeket írunk.
Munkaidőn kívül: klubok, események
A munka mellett természetesen jut időnk szórakozásra is. Felsorolni is nehéz azon klubok nevét, amit a kollégák alapítottak (a teljesség igénye nélkül: filmklub, túraklub, tőzsdeklub, futóklub) ahol a hasonló érdeklődésűek cserélhetnek eszmét és szervezhetnek közös eseményeket) azon munkaidőn kívüli találkozások és események számát, ahol kellemes hangulatban a munkától picit elszakadva tölthetünk el néhány kellemes órát egymás társaságában. Az IPR egy nagy és összetartó család, ahová jó tartozni.
Az elmúlt több mint 3 évben rengeteget tanultam és fejlődtem. Legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy ki merek állni esetenként 10-15 ember elé is és át tudom nekik adni azt a tudást, amit az IPR-es pályafutásom alatt tanultam meg. Büszke vagyok arra, hogy az ügyfeleim számíthatnak rám és bátran keresnek, ha elakadnak a licencgazdálkodás útvesztőiben. Sok-sok évet kívánok még magamnak az IPR kötelékében.
