On-premise licencelés
Október 1-től jelentős változások léptek érvénybe a Windows Server licencelését érintően, mind on-premise környezetben, mind a szolgáltatói környezetekbe történő behordozás terén. Cikksorozatunk első része az on-premise licencelés változásaival foglalkozik.
A Microsoft Windows Server licencelési szabályai évek óta kőbevésettek: már a 2012 verzió processzor alapú licencelése is a fizikai környezet processzorszáma alapján történt, a 2016 verziótól bevezetett processzormag alapú licencelés pedig tovább vitte ezt a nézetet. A gyakorlatban ez az utóbbi több mint 10 évben azt jelentette, hogy a Windows Server licencelésénél nem volt jelentősége a virtuális operációs rendszer környezetek (Virtual Operating System Environment, vOSE) számára biztosított virtuális magok (vCore) számának. A licencigényt kizárólag az határozta meg, hogy az OSE-(ka)t futtató fizikai szerver(ek)nek hány fizikai processzormagja volt. Mivel ez a licencelési mód továbbra is használható lesz, elevenítsük fel ennek szabályait röviden:
- Minden fizikai processzormag licencköteles, amely a Windows Server telepítéseknek erőforrást adhat
- Legalább 8 magnyi licencet szükséges kiosztani fizikai processzoronként
- Minimum 16 magnyi licencet szükséges kiosztani fizikai szerverenként
- Fontosabb kiadások vállalati környezetben:
- Standard
- Datacenter
- A Standard kiadás licence két OSE használati jogát biztosítja a licencelt szerveren
- A Standard licencek halmozhatóak: több Windows Server OSE futtatási jog érdekében a fizikai szerver többszörösen licencelhető, a minimum számítási szabályok újbóli figyelembevételével. (Pl. kétszeres licencelés: 4 OSE futtatási joga)
- A Datacenter kiadás licence korlátlan számú Windows Server OSE futtatási jogát biztosítja a licencelt szerveren
Fentiek mellett ne felejtsük el, hogy a Windows Servert elérő felhasználóknak a mag alapú licencelés ellenére szerver elérési jogot biztosító Client Access License-eket (CAL-okat) is biztosítanunk kell.
Lássunk a szerver oldali licencelésre egy példát:
A példakörnyezetünk jellemzői:
- 4 db fizikai szerver egy clusterben
- Szerverenként 2 x 8 = 16 fizikai processzormag
- Összesen 64 fizikai processzormag a clusterben
- 24 db virtuális szerver: 12 db Windows Server OS, 12 db Linux OS
- A VM-ek „mozgása” nincs korlátozva
Mivel a Windows Server licenceknek nincs License Mobility across Server Farms SA előnye, ezért a fizikai szerverekhez hozzárendelt licenceinket nincs lehetőségünk 90 napnál gyakrabban áthelyezni egyik fizikai szerverről a másikra. A szabadon „mozgó” VM-eink azonban ennél gyakrabban is változtathatják, hogy éppen melyik host ad nekik erőforrást a clusteren belül, ennek pedig a lehetőségét kell licencelnünk, nem a gyakorlati megvalósulását. Ezért minden fizikai szervert úgy kell licencelnünk, mintha elméletileg előfordulhatna olyan állapot, amelyben egy host futtatja az összes VM-et.
Mivel a példa clusterünkben 12 Windows Server OSE fut, ezért minden hostunkat 12 Windows Server OSE futtatási jogára kell licencelnünk. A fenti szabályok figyelembevételével ez az alábbiakat jelenti:
- Windows Server Standard licencek használata esetén
- A Windows Server Standard licencek 2 OSE futtatási jogát adják
- A 12 Windows Server OSE miatt fizikai szerverenként 6-tal kell megszoroznunk a mag alapú licencigényt
- 64 fizikai processzormag x 6 = 384 magnyi Windows Server Standard licenc
- Ezt a megoldást csak abban az esetben választhatjuk, ha kizárólag Standard kiadású OSE-kat futtatunk. Datacenter telepítés(ek) esetén elengedhetetlen a Datacenter licencek használata.
- Windows Server Datacenter licencek használata esetén
- A Windows Server Datacenter licencek korlátlan számú OSE futtatási jogát adják
- 64 fizikai processzormag = 64 magnyi Windows Server Datacenter licenc
- Ez a megoldás a Standard és Datacenter OSE-k futtatási jogát egyaránt biztosítja
Mi változott?
2022. október 1-től a Microsoft Product Termsben a Server Licenses (per core) modellnek egy új alternatívája, a Server Licenses (per core) – Licensing by Individual Virtual OSE jelent meg.
Az új licencelési modell legfőbb jellemzői:
- kizárólag előfizetéses licenccel, vagy Software Assurance-szel (SA-val) rendelkező licencekkel használható ez a licencelési modell
- A szükséges licencek számítási módja:
- A Windows Server vOSE minden vCore-ja licencköteles
- Legalább 8 magnyi licencet szükséges kiosztani egy vOSE-re.
- Minimum 16 magnyi licencet szükséges felhasználni Ügyfelenként.
Ne felejtsük el, hogy a Microsoft terminológiájában a licencelt szerver minden esetben a fizikai szervert jelenti. Amennyiben tehát egy környezetet a vCore száma alapján licencelünk, abban az esetben is a fizikai szerverhez rendeljük hozzá a licenceket.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben a vOSE a fizikai szerverek között „mozog” a Licencelt Szerver megváltozik, licenc áthelyezéssel kell élnünk. Ezt viszont alapesetben csak 90 naponta egyszer tehetnénk meg a License Mobility across Server Farms SA előny nélkül, amellyel a Windows Server nem rendelkezik, ezért több hostos virtualizációs környezetben a VM-ek mozgása miatt a vCore alapú licencigényt meg kellene szoroznunk a hostok számával.
Az okóber 1-i változásokkal azonban a Microsoft ezt a problémát is feloldja a Windows Server vCore alapú licencelésére vonatkozóan: a vCore alapú licencelés új szabályainak utolsó pontja szerint a vCore alapú licencelés esetén a licencek időbeli korlátozás nélkül szükség szerint áthelyezhetőek a fizikai szerverek között egy szerver farmon belül, ezáltal a VM-ek „mozgása” nem többszörözi meg a szükséges licencigényt. (A Microsoft ezt „Relaxed Reassignment Rules” néven emlegeti, de a Product Termsben ez a kifejezés nem jelenik meg. Mi a jövőben „3R” szabálynak fogjuk hívni az egyszerűség kedvéért.)
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miben különbözik ez attól, mint ha a Windows Server megkapta volna a license Mobility SA előny? Abban, hogy ez csak a vCore alapú licencelésre vonatkozik, a fizikai környezet alapján történő licencelésre nem, így nem egy „általános” SA előny.
Nagyon fontos kikötés, hogy a vCore alapú licencelés és a „3R” szabály egyaránt csak abban az esetben alkalmazható, ha a szerver elérést biztosító CAL-ok is SA-val rendelkeznek, vagy előfizetésesek.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A fenti példánknál eddig nem volt jelentősége a Windows Server vOSE-k vCore számának, az új szabályok alapján azonban ezt is figyelmbe kell vennünk, ezért példánkban a Windows Server OSE-inket most 4 vCore-os VM-eken fogjuk futtatni:
- A környezetben 12 db 4 vCore-os vOSE fut. Az összesített vCore szám tehát 48.
- A fent vázolt minimum számítási szabályok alapján azonban 8 vCore minimummal kell számolnunk minden vOSE-ra.
- A fenti környezet tehát (ha feltételezzük, hogy minden OSE Standard kiadású), 12*8 = 96 magnyi Windows Server Standard licenc + SA-t igényel.
Láthatjuk, hogy a példa infrastruktúránkban az új licenclési lehetőség jóval alacsonyabb licencigényt generál (96 core vs. 384)
Ne felejtsük el azonban, hogy a licencigény ilyen módon történő megállapításának feltétele, hogy SA-zott vagy előfizetéses licenceket használjunk, amely egy folyamatosan fenntartandó OPEX-et jelent. Ennek jelentősége ügyfelenként és infrastruktúránként változhat. A példánkban például több mint 10 évnyi SA fenntartása mellett érnénk el azonos értékű CAPEX+OPEX kombinációt mint az SA nélküli licencelés beruházásával, de ne felejtsük el az SA egyéb előnyeit is, például az új verzió használati jogot.
Sok esetben azonban gazdaságosabb lehet továbbra is a fizikai szerver alapú licencelés. Dedikált (más OSE-t, pl. Linuxot nem futtató) Windows Server környezetben például jellemzően magasabb vCore számmal találkozunk mint fizikai magszámmal.
Ne felejtsük el az sem, hogy eddig a Windows Server SA nem volt annyira vonzó és elkerülhetetlen opció, mint például az SQL Server esetében, ezért az ügyfelek jelentős részénél jelenleg SA nélküli Windows Server licencvagyonnal találkozunk. Ezekre azonban nem lehet utólag SA-t vásárolni, akiknek jelenleg nincs Windows Server SA-ja, azok csak licenc és SA együttes megvásárlásával, vagy előfizetések alkalmazásával tehetnek arra szert.
Mindenesetre láthatjuk, hogy az új szabályok egy jóval flexibilisebb, testre szabhatóbb licencelési környezetet eredményeznek, amelyek azonban komplexebbé is teszik egy adott környezet optimális licencelésének megválasztását.
Mindenképpen egyszerűbb lesz azonban a felhasználás optimalizálása ezáltal. Míg korábban a fizikai környezet alapján történő licencelés gazdaságtalanná tette a vegyes (Windows Server és egyéb OSE-t futtató) clusterek licencelését, és csak dedikált Windows Server környezetek kialakítása esetén nyújtott optimális megoldást, addig az új szabályok mentén már nem olyan egyértelmű a dedikált környezetek kialakításának szükségessége.
De mi a helyzet a System Center Server Management-tel?
A System Center Server Management licencek (SCSML) szabályai eddig gyakorlatilag kéz a kézben jártak a Windows Serverével. Azonos szabályokat kellett alkalmaznunk, egy System Center által menedzselt Windows Server környezet SCSML igénye a gyakorlatban megegyezett a Windows Serverével. Ez tette lehetővé a Core Infrastructure Server suite (CIS) licencek használatát is, mely egy csomagban biztosítja a Windows Server és SCSML használati jogát.
Október 1. előtt számos előzetes információ volt már a Windows Servert érintő változásokról (ez tette lehetővé előzetes webinárunkat is) de a SCSML-ről gyakorlatilag nem esett szó.
A friss szabályok hivatalos megjelenésével azonban a Product Terms alapján kijelenthetjük:
A Microsoft nem szakított eddigi gyakorlatával és az SCSML licencelési szabályai továbbra is követik a Windows Serverét. Október 1-től tehát a fenti, vCore alapú licencelési lehetőségek SA-zott licencek vagy előfizetések esetén az SCSML és a CIS esetén is alkalmazhatók, azonos szabályokkal (pl. minimum 8 core vOSE-nként).
Nemcsak ezek azonban az október 1-i licencelési változások. Következő cikkünkben a Windows Server szolgáltatói környezetekbe történő behordozásáról beszélünk, amelyekkel kapcsolatban szintén jelentős változások történtek.