A CapEx modellről OpEx-re átállás egyre több cég számára lesz célkitűzés. A nagy szoftvergyártók üzleti törekvése is az, hogy mielőbb megtörténjen az átállás a hagyományos örökös licencelésről (mely sokszor egyszeri, nem tervezhető bevétel) a jóval kiszámíthatóbb, és ismétlődő előfizetésekre.
Az áttérést egyes gyártók az örökös licenckonstrukciók megszűntetésével és háttérbe szorításával érik el, míg mások nagyon kedvezőnek tűnő induló időszakkal vagy a korábbi örökös licencek kedvező beválthatóságával csalogatnak.
A Broadcom által idén felvásárolt VMware is egy nagyot lépett előre amikor nyáron bejelentette az azóta már elérhetővé is vált vSphere+ és vSAN+ előfizetéseket, melyek közül a vSphere a máig legjelentősebb szerver virtualizációs platform, míg a vSAN a tárolók szoftveres virtualizációjára kínál megoldást.
Nem pusztán arról van szó, hogy az örökös vSphere és vSAN licencek elérhetővé váltak előfizetés (1,3 és 5 éves commit) formájában core alapon (a vSphere+ előfizetés alapvetően megfeleltethető egy vSphere Enterprise Plus licencnek “beépített” Production Supporttal kiegészítve), és nem is arról hogy az on-prem vSphere környezetük a felhőbe kerülne át.
A jelenleg is vSphere-t használó ügyfelek számára sem jár bonyolult átállási folyamattal a váltás. Technikailag egy Cloud Gateway appliance-t kell csak felállítani, mely kapcsolatot biztosít a vCenterek (max. 4db) és a Cloud Console (központi management felület) között. Ha pedig a vCenterünkkel egy vSAN clustert is menedzseltünk akkor egy vSAN+ előfizetésre is szükségünk lesz.
A Cloud Console segítségével pedig átfogó betekintést nyerhetünk minden elérhető erőforrásunkra a VMware környezetünkben, továbbá központilag kaphatunk riasztásokat, egységes eseménynaplót és globális inventory-t láthatunk, VM-eket teríthetünk a felhőből, központi vCenter frissítési lehetőséget és fejlesztői szolgáltatásokat (elsősorban a konténerizáció kapcsán – Kubernetes Clusterek központi, grafikus felülete és VM-ek és Kubernetes alkalmazások futtatása együtt a Tanzu Mission Control és Tanzu Standard Runtime Edition segítségével ) is nyújt. Licencmenedzserek külön örülhetnek annak, hogy vSphere licenckulcsokra a továbbiakban nem lesz szükség!
Nagyon fontos változás az eddigi processzorszám (socket) alapú helyett immár mag (core) alapú licencelés megjelenése az említett előfizetéseknél. Hasonlóan sok más gyártóhoz, akik már korábban áttértek erre (pl. a Microsoft a Windows Server 2016-tal), itt is van egy 16 Core-os minimum, fizikai processzoronként értve.
Az elszámolás alapját (az óránkénti mérések szerint) is ez adja, előfizetésünket a processzoronkénti magszám (min. 16), CPU szám hosztonként és az ESXi hosztok számának szorzata határozza meg. Elvilekben lehetőség van ezen túli használatra is (overage), ilyenkor az óránkénti mérések által kimutatott túlfogyasztásról a következő hónapban számlát fogunk kapni.
Lehetőséget kapunk örökös vSphere Enterprise és Enterprise Plus licenceink átváltására (1 CPU = 16 Core arányban), ha még aktív SnS időszakban vagyunk. Ilyenkor a régi licenceket törölni szükséges, a folyamat egyirányú, visszatérésre már nincsen mód!
Vegyes használat (örökös vSphere-ek egy részét meghagyva) is lehetséges, de figyelemmel kell lenni, hogy az előfizetés mellé ingyenesen kapott vCenterek (vCenter Lifecycle) nem kezelik ezt a környezetet, ezekhez meg kell őrizzünk örökös vCentereinkből.
Felmerül a kérdés, hogy kinek és mikor érheti meg váltani?
Azoknak, akik az örökös licenceik (pl vSphere 7 ) mellé kötelezően vásárolt SnS (Support and Subscription) időszaka lejárata után már többet nem vásároltak újabb követést nem hinném, hogy megéri a váltás.
Ha új vásárlóként gondolkozunk és élnénk azzal, hogy mindig a legfrissebb verzión legyünk és hosszú távon is Production szintű supportra lesz szükségünk, mindenképp elgondolkodtató az ajánlat.
Érdekes lehet továbbá azon vásárlóknak is, akik több felhőben használnak vSphere-t illetve több telephelyük van, esetleg több vCentert alkalmaznak, pont a már fentebb említett felhős konzol (Cloud Console) által biztosított globális menedzsment eszközök kapcsán.
Legfőbb indukátor pedig vállalatunk azon törekvése lehet, hogy informatikai kiadásainkat OpEx költségként kezelhessük.
A váltáshoz természetesen a legmegfelelőbb időpont az SnS lejárata (vagy nagyvállalatoknál az ELA szerződés vége).
Addicionálisan lehetőségünk van egyéb SaaS (fizetős) szolgáltatásokat is megigényelni, például a VMware Cloud Disaster Recovery-t.
Az előfizetésben elérhető termékek száma a közeljövőben gyarapodni fog, a napokban jelentették be a VMware Cloud Foundation+ előfizetést (mely egy “ultimate” bundle a VMware adatközponti portfóliójából – vSphere, vSAN, NSX, vRealize, egy SDDC Manager-rel kiegészítve) mely kiegészül a hamarosan bejelentésre kerülő vCloud Suite+ csomaggal.
